Az accrai kezirat Paulo Coelho

[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.”Amikor a teve átkel a sivatagon, és elvisz minket a hátán, soha nem azt mondjuk, hogy „púpos és csúnyák a fogai”, hanem azt: „Szeretem, mert hűséges, és szükségem van a segítségére.Nélküle nem ismerhetném meg a világot.”A naplemente is olyankor a legszebb, ha szabálytalan felhők borítják az eget, mert csak így mutatkozhat meg az a sok szín, amelyből az álmok és a versek születnek.Mily nyomorult, aki azt hiszi, hogy nem szép, csak azért, mert nem kopogtatott be hozzá a Szerelem! A Szerelem igenis bekopogtatott hozzá – csak azért nem nyitott ajtót, mert még nem volt rá felkészülve.Még csinosítani akarta magát, pedig már készen állt volna.Másokat akart utánozni, pedig a Szerelem az egyedit keresi.A kívülről érkező fényt akarta visszatükrözni, és megfeledkezett a sokkal erősebb belső ragyogásról.És megszólalt egy fiú, akinekaznap éjjel el kellett indulnia:„Sose tudtam, merre menjek.”És ő így felelt:Akárcsak a nap, az élet is minden irányba sugározza fényét.Amikor megszületünk, mindent egyszerre akarunk, és nem próbáljuk meg irányítani az energiánkat.De ha tüzet szeretnénk gyújtani, akkor a napsugarakat is egybe kell gyűjtenünk.És éppen ez volt a nagy titok, amit az Isteni Energia felfedett a világ előtt: a tűz.Nemcsak hogy meleget ad, hanem a búzát kenyérré változtatja.És eljön a pillanat, amikor ezt a belső tüzet mozgósítanunk kell, hogy az életünk értelmet nyerjen.Ilyenkor az eget faggatjuk: „De hát miféle értelem ez?”Vannak, akik azonnal elhessegetik maguktól ezt a kérdést, mert túlságosan zavaró, kiűzi szemünkből az álmot és nincs rá egyszerű válasz.Ők azok, akiknek később a holnapjuk egy cseppet sem különbözik majd a tegnapjuktól.És amikor eljő majd a Rettegett, azt mondják: „Rövid volt az életem, eltékozoltam az áldásomat.”Mások azonban foglalkoznak a kérdéssel, de mivel nem találnak rá választ, elkezdik olvasni azoknak az írásait, akik korábban már szembenéztek a kihívással.S egyszer csak rábukkannak a válaszra, amit helyesnek vélnek.Amikor ez bekövetkezik, ennek a válasznak a rabjai lesznek.Törvényeket alkotnak, amelyek másokra is rákényszerítik a lét eme értelmezését.Templomokat építenek, hogy igazolják elképzelésüket, akik pedig nem fogadják el elméletük abszolút igazságát, azokat elítélik.Végül vannak olyanok is, akik megértik, hogy ez a kérdés voltaképpen csapda: nincs rá válasz.Nem vesztegetik hát az idejüket a csapdában vergődve, hanem inkább a cselekvést választják.Visszatekintenek a gyerekkorukra, és annak szentelik az életüket, ami a leginkább lelkesítette őket – az idősebbek tanácsai ellenére.Mert a Lelkesedés a Szent Tűz.Lassan ráébrednek, hogy tetteik nemcsak az emberi tudással, hanem valami titokzatos szándékkal is kapcsolatban állnak.Fejet hajtanak hát a misztérium előtt, és azért imádkoznak, hogy ne térjenek le arról az útról, amit bár nem ismernek, a szívüket fellobbantó láng hatására mégis taposnak.Ha sikerül ráhangolódniuk, a megérzéseikre hallgatnak, ha pedig nem, az önfegyelmet alkalmazzák.Őrültnek tűnnek.Néha úgy is viselkednek, mint az őrültek.Pedig nem azok.Csak felfedezték az igaz Szeretetet és az Akarat hatalmát.Csak a Szeretet és az Akarat mutatja meg azt az utat, amelyen el kell indulniuk.Az Akarat kristályos, a Szeretet tiszta, a lépések szilárdak.A kételkedés és a bánat pillanataiban soha nem felejtik el: „Eszköz vagyok.Engedd, hogy eszközként kinyilvánítsam az Akaratodat.” Az út tehát ki van jelölve számukra, és a célt talán csak akkor ismerik fel, amikor szembe találják magukat a Rettegettel.Tisztelik az élet misztériumát, és egyetlen vezetőjük a Lelkesedés.Ebben rejlik az ő szépségük: számukra kedves az út és könnyű az öltözék.Lehet a cél nagy vagy kicsi, lehet távoli vagy közeli, a lényeg az, hogy tisztelettel és becsülettel indulnak a keresésére.Tudják, mit jelent egy-egy lépés, mibe került a megtétele, min mentek keresztül és mik a szándékaik.Nemcsak az elérendő célra koncentrálnak, hanem mindenre, ami körülöttük történik.Sokszor meg kell állniuk, mert nincs erejük továbbmenni.Olyankor megjelenik a Szeretet, és így szól: „Azt hiszed, hogy egy pont felé haladsz, de ennek a pontnak csak az adja a létjogosultságát, hogy szereted.Pihenj egy kicsit, de amint tudsz, állj fel és menj tovább.Mert amint megtudta, hogy felé haladsz, ő is elindult feléd.*Van, aki elfelejti a kérdést, van, aki megválaszolja, és olyan is, aki pedig megérti, hogy az egyetlen lehetséges út a cselekvés: mégis mindegyikük ugyanazokkal az akadályokkal találja szembe magát, és ugyanazoknak a dolgoknak örülhet.De csak az tudja, hogy a helyes úton jár, aki alázattal és bátran elfogadja Isten kifürkészhetetlen tervét.És megszólalt egy nő,aki már benne járt a korban,és nem talált magának férjet:„Engem soha nem akart megszólítani a szerelem.”És ő így felelt:Ahhoz, hogy meghalljuk a Szerelem szavát, előbb közel kell engednünk magunkhoz [ Pobierz całość w formacie PDF ]

Pokrewne