Pokrewne

Start
CONAN 01 Conan Robert E. Howard
Bourne Trilogy 2 The Bourne S Ludlum Robert
CONAN 30 Conan niszczyciel Robert E. Howard
CONAN 27 Conan z Czerwonego B Robert E. Howard
CONAN 52 Conan nieposkromiony Robert E. Howard
CONAN 23 Conan obronca Robert E. Howard
CONAN 20 Conan z Aquilonii Robert E. Howard
CONAN 33 Conan wielki Robert E. Howard
CONAN 67 Conan i noce Szadiza Robert E. Howard
Bez Konca Megan Maxwell

[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.– Tudják ugyebár, miket szoktak mondani az emberek, amikor a kutyájukról beszélnek: „Milyen értelmes, épp csak hogy meg nem szólal!” Nyilvánvaló, hogy ebben a kijelentésben egy kis ártatlan önellentmondás rejlik.Az igazi értelemnek ugyanis éppen a nyelv a legfőbb próbája.Ezek szerint tehát a delfin értelmi színvonaláról is csak úgy alkothatunk fogalmat, ha megállapítjuk, hogy képes-e érintkezni társaival.A delfin nem a szájából bocsát ki hangokat, hanem a fecskendőnyílásából, abból a kis lyukból, amely a homloka fölött található, és légzésre szolgál, és egy szelep segítségével bezárul, ha a delfin alábukik a vízbe.A delfin hangképző szervei tehát különböznek a mieinktől, mindazonáltal felhasználási lehetőségeik meglehetősen rugalmasak.A delfin ugyanis igen sokféle, változatos és modulált hangokat képes kibocsátani.Néha mintha csikorgást hallatna – olyasfélét, mint egy rosszul olajozott ajtó sarokvasai –, máskor csahol, vakkant, dünnyög, sokféleképpen fütyül, és még másféle hangokat is hallat, amelyeket azonban illetlennek minősítenék.(Derültség.)Mármost az a kérdés: képesek-e rá a delfinek, hogy hangok segítségével információkat közöljenek egymással.Bonyolult információkra gondolok, vagyis nem sorolom közéjük azt a segélyhívást, amelyet egy sebesült állat a társaihoz intéz, sem pedig a párosodás idején azt a szigorú rendreutasítást, melyben a hím részesíti a nőstényt, ha ez utóbbi úgy tesz, mintha el akarna távolodni tőle, vagy egy másik hím iránt érdeklődik.Erre a célra – emberi nyelven szólva – egy közönséges morgás is megfelelne.(Nevetés.)Magától értetődik, hogy az igazi nyelv fogalma olyan érintkezést jelent, amely ennél magasabb színvonalú.Manapság hajiunk arra a feltevésre, hogy a delfinek igenis képesek az ilyenfajta érintkezésre.Persze ez még csak feltevés, de mint olyan, nagyon is elgondolkoztató.Elmondok például egy kísérletet, amely ilyen jellegű feltevésekre ad okot: két delfin van a medencében, egy hím és egy nőstény, s egy kifeszített háló választja el őket egymástól.Mindegyik delfin előtt felszerelünk egy táblát, három különböző színű lámpával, a víz alatt pedig, olyan helyen, ahol elérhetik, három lapátkapcsolót.Amikor a táblán a zöld fény gyullad ki, a delfinnek a jobb oldali kapcsolót kell megnyomnia az orrával; ha a piros fény gyullad ki, akkor a bal oldali kapcsolót; ha pedig a fehér lámpa ég, akkor a középsőt.Egymás után meggyújtjuk a három lámpát, változó sorrendben, sorozatosan, és ha a delfin jól végzi a feladatát, kap egy halat.Ilyen módon végigcsináltatunk egy sorozatot a nősténnyel, majd néhány perc múlva ugyanezt a sorozatot a hímmel is elvégeztetjük az ő medencerészében, az előtte lévő táblánál.Ekkor azt vesszük észre, hogy a hím gyorsabban dolgozik, mint a jelzőtábla, és a különböző színű lámpák még ki sem gyulladtak, de ő már nyomja is a megfelelő kapcsolót.Ebből a megfigyelésből azután újabb kísérletek következnek.Átlátszatlan lemezt állítunk a hím és a nőstény közé oly módon, hogy a hím ne láthassa a nőstényt, és ne „utánozhassa”, amit előtte művelt.Megismételjük a kísérletet.Meglepő dolog: az eredmény ugyanaz.A hím mindig megelőzi a kérdéseket.Vagyis nem a látásának köszönheti a szerzett információt.Ekkor ismét továbblépünk egy fokkal.Hangszigetelő lemezzel választjuk ketté a medencét teljes hosszában, úgyhogy a hím és a nőstény hangok révén semmiképp sem érintkezhetik.Megfigyeltük ugyanis, hogy a nőstény, miközben a kísérletet végzi, szüntelenül hangokat hallat.Ezek után lejátszunk egy lámpasorozatot a nősténynek, és ő megfelelőképpen reagál.Ezúttal azonban, éspedig most először, amikor a hímre kerül a sor, ő megvárja, hogy kigyulladjanak a lámpák, és csak azután nyomja meg a kapcsolót.Mármost rést hagyunk a hangszigetelő lemezen, hogy a delfinpár hangok révén is érintkezhessen egymással.Meg ismételjük a kísérletet, és a hím ismét előbb reagál, mintsem a fény kigyulladna.Ezek szerint csakis a nőstény által kibocsátott hangok igazíthatták el.(Élénk érdeklődés.) Vagyis úgy történik az egész, mintha a nőstény, aki a különféle kapcsolókat nyomogatja, közben így szólna a férjéhez, aki nem láthatja: „Most megnyomom a bal oldali kapcsolót, aztán a jobb oldalit, aztán a középsőt, most megint a jobb oldalit, siess te is, csináld ugyanezt, mert ha vége a sorozatnak, kapsz egy halat.” (Nevetés, meghatott hangok.) Ha ezek a közlések csakugyan elhangzanak, márpedig nem kételkedhetünk benne, hogy elhangzanak, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy a delfinek olyan elvont fogalmakat közölnek egymással, mint jobb oldal, bal oldal, közép; az ilyen fogalmak pedig csakis igazi nyelven közölhetők.(6)Más kutatók azzal foglalkoznak, hogy regisztrálják a delfinek által kibocsátott különféle hangokat, fénnyé alakítják át és lefényképezik őket.Ha egyszer sikerül megfejtenünk ezeket az ábrákat, természetesen a kísérleti feltételek vagy az állat adott helyzetének ismeretében, akkor talán biztosabbat mondhatunk majd a delfinek nyelvéről.A következő lépés az lenne, bár erről ma még talán túlzás beszélni, hogy a delfinek nyelvének ismeretében megtanítsuk a delfineket az emberi nyelv elemeire.Ehhez természetesen fel kell tételeznünk, hogy a delfin képes utánozni az emberi hangokat.Mint tudják, ez a véleménye többek között dr.Lillynek, aki jelenleg azon fáradozik, hogy angolra tanítsa a delfinjeit.Ahhoz azonban, hogy állatunk eljusson a delfinek nyelvétől az emberi nyelvig, olyan hatalmas ugrást kell megtennie, hogy okosabb ha a sok „ha” után, amely idáig vezetett, egyelőre megállunk, és nem haladunk tovább a feltevések útján.Sevilla elhallgatott, mosolyogva szembenézett a hallgatósággal, biccentett, majd így szólt:– Köszönöm szíves figyelmüket.(Hosszas taps.) – Sevilla így folytatta: – Szívesen válaszolok az esetleges kérdésekre, feltéve, ha nem érzik úgy, hogy máris visszaéltem türelmükkel.(Tiltakozó hangok.)Mrs.Jameson felállt.Olvatagon a jóságtól és a tapintattól, kövér, gyűrűs kezeit összekulcsolva a mellén, beszélni kezdett mély torokhangján, és köszönetet mondott az előadónak.A közönség egy emberként fordult felé roppant figyelmes tekintettel, de senki sem hallgatott rá.–.És abban is bizonyos vagyok – fejezte be Mrs.Jameson –, hogy valamennyien hálásak vagyunk Sevilla professzornak, amiért ő maga biztatott bennünket kérdések feltevésére.(Taps.)Mrs.Jameson leült.Csend lett, eltartott egy ideig, kínossá vált.Azután suttogás hallatszott, köhécselés, a szomszédnők összenéztek.Egy csontos leányzó, aki az első sorban ült, Sevilla professzorra meresztette a szemét vastag, szarukeretes szemüvege mögül.– Akkor hát magam járok elöl a jó példával – mondta Mrs.Jameson lágyan, mintha nem tudná, hogy mindenki azt várja, ő legyen az első felszólaló.– Mr.Sevilla – folytatta, és a professzor felé fordult sügérajkával –, ön említette az oceanáriumokat és az ott látható nagy sikerű mutatványokat [ Pobierz całość w formacie PDF ]